[Oneshot] – Csakis az enyém! (JiKook)

Jungkook

Lassan itt volt Jimin szülinapja, s még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek neki. Bár tény, titkon lestem a kívánságait, ahelyett, hogy odamentem volna megkérdezni tőle. Féltem a közelébe menni, mivel a kelleténél is több volt a dühkitörése mostanában. Húsz éves fejjel nézve megijedtem tőle, még akkor is, ha nem kellett tartanom tőle. Tudtam róla, hogy okkal nem lenne mérges egyikőnkre sem, de az utóbbi időben V-vel eléggé meggyűlt a baja. Egyik tag sem tudott róla, de két hete folyamatosan az estéket valahol máshol töltötték, vagy, ha nem is lógtak el... Kizártak minket a Jinnel való közös szobánkból. Eddig éppen csak elviseltem Jin hyung horkolását, de mellé még Hoseok hyung-ét is, azt már nem igazán tűrtem el...
Az éjszakák mindig éjfél után kezdtek el hangosak lenni, amikor a többiek az igazak álmát aludták, én a telefonomat nyomkodva hallgattam azt, ami épp történt a szomszédos szobában. Nem akartam elhinni, hogy komolyan azoknak a dolgoknak lehettem fültanúja, aminek talán csak pár év múlva akartam, ráadásul azzal a sráccal, akit talán az elmúlt fél évben jobban megszerettem. Hiányzott Jimin figyelme, azok a pillanatok, amikor még csak tizenöt éves voltam, s a dorm kanapéja körül kergettük a másikat. Egyszerűen kíváncsi voltam, hova tűntek azok a pillanatok Jimin-ből... Hogy egyáltalán emlékszik-e még rá...
Hiányzol Jimin, nagyon... – gondoltam magamban, ahogy a kanapén ülve néztem a dohányzóasztalt.

Jimin

Nem akartam felfogni, hogy Taehyung fejében tényleg megfordult, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen velem. Talán másfél éve, hogy rájöttem arra, hogy nem a lányokhoz vonzódom, hanem a saját nememhez, ami miatt eléggé megszokott gyűlni a bajom. Sosem fordult meg a fejemben, hogy ez pont velem történhet meg, akinek talán két barátnője is volt a debütálás előtt. Ugyan még nem kerültünk olyan helyzetbe, mivel a párosunk mindkét tagja igencsak a pubertás kort taposta. És eléggé furcsálltam azt, hogy egy full heteró srácból, egyik pillanatról a másikra meleg váljon belőle. Ha pedig nagyon is bele voltam kényszerülve abba, hogy ilyeneket csináljak, akkor természetesen bevállaltam, de legalább olyan személlyel, akivel szívesen tettem meg.
Sosem szoktam megválogatni a társaimat, kivel és mikor fekszem le, mert amióta elkezdődött a pályafutásunk, időnk sem volt semmire. És nem azért gondoltam ezt, hogy Tae-t kihasználjam, mivel a pár hónap eltérés ellenére is tiszteltem, mivel a tagok közül ő volt az, aki elég sokat változott eddig. Bár szerintem jobban tenném, ha azt mondanám, hogy mindenki egyenlően fejlődött a debütálásunk óta. És talán a legbüszkébb a maknae-ra, Jungkook-ra voltam. Csak tekintve, hogy a kapcsolatunk sem volt olyan már, mint régen... Ez eléggé elkeserített...

Jungkook

A forgatás napja vészesen közeledett, ez együtt lassan a comeback fellépések is, élén Jimin hyung szülinapjával. Tisztán láttam mindennap, hogy a társaim elmentek a helyi üzletekbe, megvéve az ajándékot, a csomagolópapírral együtt. Én nekem pedig még agyam sem volt hozzá, türelmem pedig annyi se, mint általában lenni szokott.
Helyet foglaltam az étkezőasztalnál, előttem a egy jegyzetfüzettel, amiben a címen kívül semmi más nem volt. Egyáltalán nem akartam sablonos dolgokat venni, amitől Jimin úgy érezte, hogy összebeszéltem a többi taggal. Egyedit szerettem volna neki vásárolni, amit nem mindennap kaphat meg, valami értékeset, amire még egy év múlva is boldogan gondol vissza. Ezzel csak annyi probléma volt mindössze, hogy egyáltalán nem találtam semmi ilyesmit. Gondolkodtam egy csokor virágban, de az két nap után landolt is volna a kukában, meg lássuk be; mindketten fiúk vagyunk. Sőt, talán a tagok a végén még el is kezdenek nyomozgatni, hogy nálam valami nagyon nincs rendben.
Tanácstalan voltam, s miközben azon elmélkedtem milyen ajándékot adjak Jiminnek, kifele révedtem az ablakon, ahol a nap a maga módján fényesen sütött, de az ereje már kezdett gyengülni, hisz' alig volt két hónap decemberig, amikor is beköszönt majd a rideg, zimankós idő is. Aztán a semmiből hirtelen ott termett mellettem Jin hyung...
– Min gondolkozol ennyire Jungkookie?! – huppant le velem szembe, majd elvéve előlem a füzetet, alaposan tanulmányozni kezdte.
– Nem tudom mit vegyek Jimin hyung-nak a szülinapjára... Pedig annyi minden megfordult a fejemben, hogy annak a felére is nem is emlékszem. Vagy, ha meg is maradtak a parányi agyamban, azokat ti már rég megvetettétek – feleltem letörten, ahogy államat megtámasztottam, s néztem bele mélyen társam szemébe.
– Légy kreatív! Adj olyat neki, amit nem kaphat meg mindenki. Ugyan az ember nem mondaná meg rólad, hogy fülig belé vagy zúgva, de átlátok a szitán, s látom rajtad mégis mennyit szenvedsz Jimin miatt – sóhajtott egyet, majd így folytatta: – Aznap estére nekünk úgy jelenésünk van egy olyan partin, ahova te egyáltalán nem jöhetnél. Tisztában vagyok azzal, hogy húsz éves vagy, de szükséged lesz felügyeletre. Megpróbálom megbeszélni Jiminnel, hogy tegye meg, s akkor már biztos tudni fogod mi lenne számára a tökéletes ajándék – kacsintott rám, mintha előre tudná milyen ajándékot szerettem volna adni az egyik kedvenc hyungomnak.
– Na, de hyung! Nem gondolhatod komolyan azt, hogy amíg ti buliztok, én itthon maradok és gyertyafényes lepedőakrobatikát fogok játszani Jiminnel – csattantam fel dühösen, ami miatt a mondatom elég nagy visszhangot vert a nappaliban.
Féltem, hogy ezt valamelyik csapattársunk meghallotta, így mintha mi sem történt volna, visszaültem a székben, s a padlón keresztül kezdtem leátkozni magamat a pokolra, amiért nem tudtam halkabban beszélni. Én és a nagy szám...

Jimin

Az egyéni fotózások végére érve, hullafáradtan estem haza, még úgy is, hogy az egészet utat kocsikázással tettem meg. Beakartam nyitni a dormnak az ajtaján, amikor a fülemet egy elég heves vita csapat meg Jin és Jungkook között. Nem igazán szoktam őket veszekedni hallani, de ez igazán csak meglepett. S így most nem tudtam eldönteni, hogy bemenjek-e csak úgy simán, vagy álljak még fél órát az ajtó előtt, hátha elhalkulnak.
Végül a legelső opciót választottam. Emiatt úgy döntöttem, hogy fogok végig sétálni a folyosón, mint aki semmit nem hallott, hátha sikerül ezzel elvonnom magamról Jin hyung gyilkos tekintetét, amitől néha napján igencsak tartottam.
Felakasztottam a fogasra a kabátomat, helyére raktam a cipőmet, s megindultam egyenesen a lépcsők felé, amikor is találkozott a tekintetem Jungkookéval. Meglehetősen zavarba volt, hisz' rögtön el is kapta a szemét rólam, s azt a fehér falnak szentelte, miközben egy pontot szuggerált egész végig. Értetlenül néztem Jin-re, aki csak a fejét rázta, hogy ő nem tudja mi ütött Jungkook-ba. Vállamat megrántva hagytam ott őket a nappaliban és indultam fel az emeletre a szobáig, amit J-Hope-pal és Tae-vel osztottam meg. És persze, hogy most is üresen tátongott az egész helyiség...

***

Végül a napok gyorsan elteltek, ezzel a naptárban is szerdát írva, ami az én születésnapomra utalt. Nem vártam semmit tagoktól, mivel az is bőven elég volt nekem, hogy nap, mint nap ott voltak mellettem, s támogattak, amikor teljesen magam alatt voltam. Még akkor is, amikor teljesen elviselhetetlen voltam, akárcsak az utóbbi pár napban is.
Este fele mindenki a színpadok mögött készülődött arra, hogy visszainduljunk a szállásunkig. Egyedül én totojáztam még mindig, mivel muszáj volt beszélnem a menedzserünkkel, hogy sajnos én nem tudtam részt azon a partin, mivel Jin a lelkemre kötötte Jungkook pesztrálgatását. Komolyabb bajom nem is volt az egésszel, de érett, felnőtt húsz éves ember volt, aki tudott magára vigyázni. De letudtam annyival, hogy kitudom pihenni a fellépés fáradalmait, amivel a két napban felléptünk. Részemről ez egyszerre túl sok volt...

Jungkook

Mivel nem volt kedvem egyedül lenni abban a hatalmas szobában, amin Jinnel osztoztam, csendben helyet foglaltam azon az ágyon, ahol Jimin is aludt. Kezemben szorongattam azt a rózsacsokrot, amit neki vettem, de már azok is olyan állapotban voltak, mint én jó magam. Fonnyadt, elhagyatottnak egy temető közepén, akit senki nem szeretett, s csak magányosan ácsorgott a zuhogó esőben, feje fölé tartva az esernyőt, amit még szerelmétől kapott, mielőtt az tovább állt volna.
Azonban kénytelen voltam erőt venni magamon, s elhelyeznem a szirmokat az ágyon, hogy amíg Jimin a zuhany alatt tartózkodott, mindent megfelelően a helyére tudjak rakni. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Jin tényleg ilyet erőszakolt rám, amikor voltam az ágyjelenetek híve. Viszont, ha szerinte Jimin ettől lenne boldog, akkor semmi kivetésem sincs ellene. De az, hogy szó szerint vette a "gyertyafényes lepedőakrobata" mondandómat... Na, azt én magam sem gondoltam komolyan.
Ahogy végig néztem a szobán, nem akartam felfogni, hogy komolyan én csináltam ezt mind; a középső ágy melletti szekrényeken gyertyák világítottak, a kislámpákkal együtt, míg a földön és az ágyon rózsaszirmok, melyet reményeim szerint lehetett nevezni romantikusnak.
A torkomban akkor keletkezett igazán nagy gombóc, s kezdtem el remegni, ahogy meghallottam a fürdőajtó csapódását. Ebből tudtam, hogy Jimin végzett, s egyenesen idefele tart. Benne volt a pakliban, hogy leordítja a fejemet azért, mert ilyen szülinapi ajándékot terveztem neki, de most látom csak be igazán, hogy már pedig nekem szükségem volt rá. Még akkor is, ha ezt a karrierünk nem engedte meg...

Jimin

Kilépve a zuhanykabinból, úgy éreztem magamat, mintha teljesen kicseréltek volna. A kezdeti fáradság, ami uralta az aurámat, az egy szemvillanás alatt tovaszállt, így készen álltam arra, hogy az ágyba vethessem magamat és videojátékozzak Jungkookkal. Ha ennyi idő alatt nem tudtunk semmi értelmes programot megbeszélni, akkor ez az egyetlen olyan lehetőség maradt, amivel csak a virtuális világban tudtunk ártani a másiknak.
Vizes hajtincseimet dörzsölve kezdtem el kutakodni a pizsamám után, aminek se híre, se hamva nem volt. Gondoltam arra, hogy ez mind a fáradságom okozta, hogy nem hoztam be magammal. Mert azért lássuk csak be; a lehető leghamarabb túl akartam lenni a zuhanyzáson.
Derekamra rögzítettem a törülközőmet, s nem zavartatva magamat, hogy a felsőtestemről még mindig csatakokban folyt víz, ahogy a hajamból is. Tudtam, hogy Jungkook a saját szobájában tartózkodik, s beszélget a többiekkel, hogy milyen is lehet a buli, ahova őt nem engedték volna be, a kicsikét hülye, de annál cukibb húsz éves fejével.
Ahogy benyitottam a szobába, váratlan személy fogadott Jungkook személyében. Döbbenten meredtünk a másikra, mivel nem számítottunk arra, hogy így fogunk a másikba belebotlani. Ráadásul úgy, hogy én félig anyaszült meztelenül, egy szál törülközőbe göngyölve magamat álltam a szobaajtóban.

Jungkook

Az összes létező vér az arcomba szaladt, ahogy megláttam Jimint egy szál törülközőben. Ahogy a kidolgozott felsőtestén végig folyt a víz, hajtincsei rakoncátlanul álltak össze-vissza, több volt már soknál. Általában azzal is kicsinált, ahogy a színpadon vonaglott, de így testközelségből még inkább ellenem dolgozott. Jinnek igaza volt; fülig bele voltam zúgva Jiminbe, még akkor is, ha ilyen téren nem voltam képben még a nemi identitásommal. A mindent eldöntő pont ez volt, most jöttem rá, hogy akármennyire is szégyen, piszkosul szerettem Jimint. És ha nem lenne elég, ezzel a látvánnyal még szexibbé teszi magát, amitől rohadtul megkívántam. 

Amilyen bizonytalan voltam még így az elején, most olyan gyorsan lettem bátor, ami miatt egyből megrohamoztam volna Jimint, s egyből ajkaira tapadtam volna, hogy a csókot a kelleténél is jobban elmélyítsem, ezáltal egy kellemes harcba hívva őt. Habár a pakliban nagyon is ott volt az, hogyha meg is tenném, biztosan ellökne magától, már csak Taehyung miatt is. Mélyen legbelül tudtam, hogy nem érhetek fel hozzá, de ki voltam éhezve Jimin figyelmére. Akartam őt, talán jobban is, mint eddig gondoltam.
És hiába próbált volna rám parancsolni, hogy azonnal takarodjak ki a szobából, a lábaim nem engedelmeskedtek volna, teljes egészében lecövekeltem, gyökeret eresztve a földbe. Magamévá akartam tenni, még akkor is, ha fájdalmas dolgokkal járhat az egész...
– Jeon Jungkook, te mégis mi jó büdös francot keresel itt?! És mik ezek a rózsák, a gyertyákkal együtt?! – kezdett el kiabálni, amitől egy percre tényleg megijedtem. Nem voltam hozzá szokva ahhoz, hogy úgy beszéljen velem, mint egy kutyával. Azt meg végképp nem tűrtem el, hogy úgy bánjon velem, mint egy zsák szeméttel.
– Az összes többi tagtól kaptál ajándékot, egyedül tőlem nem. Nem tudtam mi lenne a megfelelő ajándék neked, ezért gondoltam arra, hogy ezzel foglak meglepni – mutattam körbe a szobán, hátha leesik neki végre, mit is szeretnék ezzel kapcsolatban elérni. – És ez sajnos nem a megszokott videojáték parti, hanem pont az ellenkezője. Amikor is te leszel passzív, én pedig az aktív fél, s úgy fogsz visítani, mint egy kismalac, akit épp kinyírni készülnek – mosolyogtam rá perverzül, ezzel megindulva egyenesen felé, amikor is egyből az ajkaira tapadtam.
Próbált ellenkezni, de az erő most nem vele volt. Számoltam azzal, hogy emiatt megfog utálni, de jelen pillanatban a világra is nagyot tettem. Párnáira hajolva, egyből elkezdtem azt ostromolni, mint egy kiéhezett vadmacska a prédát. Próbáltam engedélyt kérni a bejutásra, de olyan intenzíven védekezett ellenem, hogy az már fájt. De a drága Park Jimin megfeledkezett arról, hogy volt pár dolog a tarsolyomban, amivel győzelmet tudtam aratni felette.
Az orrát befogva vártam ki a megfelelő pillanatot, amikor is a tüdeje levegőért fog kiáltozni. Fél perc sem telt el, de az ajkai hirtelen elváltak egymástól, s kapva az alkalmat, az ízlelő szervemet azonnal áttoldottam az övébe. Hiába próbált menekülni előlem, sajnos nem sikerült neki, hisz' mindenhogyan megtaláltam a nyelvét. Ez még semmi nem volt, mert igazán csak az volt hab a tortán, amikor a csókot viszonozta is.
S még én tartottam attól, hogy elfog lökni magától... Egy jókora marha voltam...

Jimin

Húsz éves kora ellenére elég komolyan vette az egészet, ahogy nekem rontott. Komolyabban nem akartam elhinni, hogy most azzal a sráccal csókolóztam, akit a világon mindennél jobban szerettem, s tiszteltem. Így az elején annyira be voltam parázva, mint még soha máskor. Menekültem az egész elől, amelyet pont, hogy élveznem kellett volna. A dolog a vége fele közeledve úgy alakult, hogy feladtam a felesleges küzdelmet, s viszonoztam azt az érzést, amit ő nyújtott.
Ujjaimat a hajába vezettem, ezzel közelebb vonva magamhoz törékeny testét, amellyel nem lehetett harcba szállni. Lent igencsak elkezdtem keményedni, s, ha így folytatjuk egész biztosan nem fogom tudni magam kontrollálni. A levegővételünk kezdett megfogyatkozni, így az idilli pillanatot félbeszakítva, zihálva meredtünk a másikra. Jungkook szemében ott csillogott a boldogság, hogy talán megtalálta azt a személyt, akit keresett. De egyenlőre úgy tippelem be az egészet, mint egy két órás fellángolás, s megfeledkezik az egészről.
– Tudod, szívesen folytatnám ezt, de jelenleg más ajándékot is tartogatok számodra Jiminnie – búgta a fülembe a legerotikusabb hangján, ahogy a törülközömön keresztül elkezdte kitapogatni merevedésemet. Fél percnek sem kellett eltelnie, de meg is találta, s egyből rá is szorított, ezzel kicsikarva belőlem egy jóleső sóhajt.
– Fiatal vagy te még ehhez, ha Jin megtudja ezt, a végén még engem fog eltenni láb alól... – válaszoltam gyorsan, mielőtt még elkezdett volna munkálkodni a férfiasságomon.
– Ő adta ezt a fantasztikus ötletet. Amúgy csak szólok, hogy a legjava most jön – válaszolta, ahogy a fülemen végig vezette a nyelvét, vele egy időben a védőburkomat is lerántva a derekamról.
Eléggé kényelmetlenül, s megszégyenülve éreztem magam, hogy csak úgy hagytam átadni magam az kéjnek, s magának a vágynak, melyet eddig csak gondolatban sikerült beprodukálnom magamnak. Kezeit újra felfedezésre indította, amivel együtt haladt végig rajtam. Jungkook megtalálta azt a pontot, amivel a legjobban kitudott készíteni, habár azzal még jobban rátett, hogy szájába is vette nemességemet, ezzel megérezve a torka kezdetét is. Az egyszer biztos, hogy nem szeret sokat gondolkodni, ahogy az is, hogy egy helyen rengeteg elidőzzön. Kellemes érzés volt az egész, de úgy még élvezetesebb, hogy a fejét is elkezdte mozgatni rajta, ezzel mély sóhajokat késztetve ki belőlem újra.
Tudtam, ha így folytatja, akkor az éjszaka nem fog sokáig tartani...

Jungkook

El sem tudtam magamról képzelni, hogy egyszer tényleg ezt fogom művelni Jiminnel; előtte térdelve, ilyen dolgokra késztetve saját magamat, s őt is, csak azért, hogy a születésnapja remekül záruljon. Legbelül reméltem, hogy azért ő is tisztában volt ezzel, hogyha ilyen hangokat ad ki, s viselkedik, akkor az éjszaka nem fog huzamosabb ideig tartani, mint negyed óra. Meg azért nekem is a tűrőképességeimen és határaimon belül kellett tartózkodnom, s kordában tartani az én férfiasságomat, mivel a kelleténél már jóval keményebb volt.
Jimin hirtelen az arcomnál fogva húzott fel magához egy csókra, ami miatt én egyből a nyaka köré fontam a karomat. Csókunkat mélyítve kezdtünk el az ágy fele közelíteni, ami eredetileg is tervben volt, csak nem úgy, hogy a végén maga lesz a vezető egyéniség. Habár nem tudom, hogy akkor mondhattam-e magamat passzív félnek, ha én is akartam. Elvesztve az uralmat a másik felett, egyedül akkor kaptunk észbe, amikor az ágyon landoltunk, s a meghitt pillanatot félbeszakítottunk.
Alulról nézve végig az egészet, tényleg kezdett már ijesztőnek hatni, s talán a bátorságom is megingott pár másodpercre. Azonban az én fancsali fapofámról a tekintete hamar átsiklott a nyakamra, mivel a vizes hajából néhány csepp oda cseppent. S, mint akinek elborult az agya, úgy kezdte el szívni a nyakamat, miközben a fejem mellett támasztotta meg magát. Mély sóhaj hagyta el a számat, ezzel fejezve ki a tetszésemet, hogy mennyire is élveztem az egészet. Az egésznek tulajdonképpen egyedül annyi volt a hátránya, hogy Jimin fognyomai alaposan megfognak majd látszódni, amit a sminkes noona-k nem igazán tudnak majd eltüntetni.
Miután eleget időzött a nyakamnál, áttért a kulcscsontomra, majd ott is elkezdte azt, mint az előbb. Tudtam, hogy csak néhány mozdulat kell neki, hogy beinduljon, s idáig eljusson, de lássuk be: Igazságtalanságnak találtam az egészet, hogy visszafele sült el az egész, remekül felépített tervem. Lepedő markolászását abba hagyva, nedves hajtincseibe vezettem ujjaimat, miközben az én jóvoltamból a szobát a hangos nyögéseim töltötték be.
– Jimin, ne baszakolódj ennyit egy helyen, fontosabb dolgot kellene csinálnunk, ha már te vetted át a vezető pozíciót – válaszoltam lihegve, szünetet tartva a kényeztetésben, amit Jimin nyújtott az előbb, s fog továbbra.
– Bocs, hogy aprólékos munkát szeretnék végezni az élvezetes éjszaka elkönyvelésének az érdekében – morogta bosszúsan az orra alatt, majd komolyra fordítva a szót, nagy nehezen lerángatta rólam a felsőmet. S amíg ő felettem ruha nélkül, én addig csak egy szál nadrágba vergődtem alatta, mint a partra vetett hal.
Ajkaimra hajolva kezdett el kutakodni az egyik szekrénynek a fiókjába, ahol fogalmam sem volt arról, hogy mit tarthatott ott. Nem mintha tudni szerettem volna...

Jimin

Talán elszaladt velem akkor a ló, amikor az éjjeli szekrényemben a bilincs után kezdtem kutakodni, hisz' ezzel nem csak megrontottam Jungkookot, hanem az ártatlan lelkébe is beletiportam. Próbáltam észrevétlen maradni, de már akkor tudtam, hogy feltűnt neki az egész cselekedetem, amikor kezeit a háta rejtette, ezzel csípőjét megemelve, aminek köszönhetően tagjainak egymáshoz értek. Míg az alattam szenvedő maknae kéjesen nyögött bele a csókunkba, kezembe vettem a bilincset, míg a másikkal a karját kezdtem el kiszabadítani a védelme alól.
– Mi legyen a következő lépés? Hagyjalak még így szenvedni vagy csináljuk élesben a dolgokat – árultam el neki a választási lehetőségeket, ami után mély csend telepedett az egész szobára. Arcán eléggé látszott, hogy most egy élet-halál harcot vívnak a gondolatai és a saját akarata. Nem erőltettem a dolgot, de be kellett látni, hogy ő volt az, aki ennek neki kezdett.
– Legyen az utóbbi, ha már olyan hamar belecsaptunk a lecsóba – adta meg végül magát, s minden ellenkezés nélkül, csípőjével jelezte, hogy a felesleges ruhadarabok már kezdték irritálni. Meg kellett hagyni, nem köntörfalazott, egyből a tudtomra adta azt, amit talán már a kezdetektől fogva akart.
Nadrágja szélét megragadva, bokszerestül fejtettem le róla az utolsó ruhadarabokat, s hajítottam el a szoba egyik sarkába. Így immáron nem csak én, hanem Jungkook is ruha nélkül feküdt az ágyban. Csak ő a szó szoros értelmében ki volt kötve az ágynál, miközben farkasszemet néztem vele. Kis idő elteltével újra ajkaira martam, úgy, hogy még véletlenül se lássa a tettemet, miszerint az első ujjamat belé helyeztem. Csókunkba nyögve jelezte nekem, hogy eléggé szarul esett neki az egész.
– Ya, Park Jimin! Még véletlenül se forduljon meg a fejedben, hogy úgy bánsz velem, mint egy szende szűzzel – kiabált rám, még mielőtt a második, illetve a harmadik ujjamat is bevetésre küldtem volna.
– De semmi kedvem sincs ahhoz, hogy azt hallgassam milyen fájdalmas nyögéseid vannak ezzel kapcsolatban – tetőztem továbbra is a vitákat, amikbe igencsak belefolytunk újra.
– Mert még sose voltam úgy együtt senkivel a rohadt életbe – vetette hátra a fejét, de olyan szerencsétlenül, hogy a rácsba be is verte azt. Ezen egy jót nevettem, s amíg azzal volt elfoglalva, hogy magát szidta a szerencsétlensége miatt, gyors elhelyeztem benne a másik két ujjamat is. A szoba mély csendjét Jungkook fájdalmas nyögései töltötték be, amitől egy romlott alaknak éreztem magamat, mert végül is az én ösztöneim hajtottak engemet, még úgy is, hogy ez maga Jin hyung és Jungkook eszement ötlete volt. De még mennyire eszement ötlet, ami jónak tartottam, mert végül is azzal az emberrel csinálhattam, akit mindennél jobban szerettem és tiszteltem.

Jungkook

Annyira kilátástalannak tűnt a helyzet, hogy a tisztán gondolkodásra sem voltam képes. Egyedül azt éreztem meg, amikor Jimin a másik két ujját útjára indította, s minden figyelmeztetést megtagadva tőlem, ollózó mozdulatokkal elkezdett tágítani, mely elég fájdalmas volt. De természetesen betudtam ezt annak, hogy most vagyunk először együtt szexuális értelemben.
A bilincs, amely nem engedett szabadon mozogni, úgy vésődött bele egyre jobban a bőrömbe, hogy az már irdatlan fájdalommal járt. Nem tudtam megfeledkezni arról, hogy ne mozgassam, mert egyszerűen szabadulni akartam, s pozíciót váltani, mivel egyáltalán nem szerettem alul lenni. Persze hiába beszéltem Jiminnek, ő ezt nem volt hajlandó elfogadni. Még úgy sem, hogy elvileg neki volt születésnapja.
A szabad kezével elkezdett munkálkodni meredező férfiasságomon, amelynek már kénytelen voltam hangot adni, annyira jól esett. Lábaimat terpeszbe húzta, hogy kényelmesen eltudjon helyezkedni a bejáratnál. Félszemmel néztem csak rá, mivel nem tudtam, hogy komolyabban mit is tudnék rá reagálni. Homlokán már most gyöngyöződtek az izzadságcseppek, pedig még nem is tartottunk ott, ahol ennyi idő alatt már rég kellett volna. Gondolataimat elkezdtem másfele terelni, de ezt Jimin egyáltalán nem engedte, mivel pont akkor kezdett el behatolni termetes méretével.
Az ágynak a csövét markolászva próbáltam elnyomni azt a sikítást, ami legszívesebben kikívánkozott volna belőlem. És hangot adva a gondolataimnak pont így történt, mivel ameddig szokni akartam őt, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. Esküszöm, tényleg csodálkozok azon, hogy most is hagyott időt ennek az egész dolognak.
Mellkasom emelkedett,levegővételem szaporább lett, ahogy a szívverésem is. Pulzusom már az egekben volt, hisz' nem mindig kerültem ilyen jól szituált helyzetbe.
– Jungkookh... túl szűkh... vagy... – felelte zihálva, majd egyenesen a nyakamra hajolt, s folytatta annak szívását, ahol elkezdte. Tényleg volt benne gyakorlata, nem is kicsi...
– Te pedigh... óriási... Ahh... – válaszoltam, ahogy hátravetettem a fejemet, ezzel újra beverve a fejemet a rácsokba. Esküszöm, még egy ilyen szerencsétlenkedés, és levágom innen ezt a védőfalat, aztán Jimin is megtapasztja milyen beverni a fejét valakinek.
Csípőm meglökésével jeleztem neki, hogy elkezdhet mozogni. Nem is kellett neki kétszer mondani, hisz' azonnal vette az adást és először lassú tempóban, majd egyre vadabbul kezdett mozogni bennem. A fájdalmas nyögéseim percek múlva átcsaptak élvezetessé, amelyek kezdtek bekapcsolódni, amit Jimin épp diktált. Eleinte még fogalmam sem volt arról, hogy ez ilyen jó lehet, de most, hogy véglegesen meg is tapasztaltam. Az egész helyzettel egyedül annyi volt a problematika, hogy hyungom mindenhova lökött, csak éppen oda nem, ahova kellett volna.
– Gyorsabban... hyung... – parancsoltam rá, mivel kezdtem rájönni arra, ha így megy minden, tényleg két perc múlva véget ér az este.

Jimin

Eleget téve kérésének, erőmből kitelve kezdtem el gyorsabban mozogni, hátha sikerül eltalálnom a gyönyörközpontját, ezzel teljesítve egy célt és álmot. Komolyabban nem akartam elhinni, hogy komolyan nem tudom megtalálni. Tae-nél olyan egyszerű volt, míg Jungkook-nál egyáltalán nem. A kezdők hibája... Vagy, hogy is tartja ezt a mondás...
Ahogy Jungkook háta ívbe feszült, egyből tudtam, hogy megtaláltam azt a bizonyos pontot. Egy nyúlfarknyi időd sem hagytam neki, hogy feldolgozza az egészet, egyszerűen csak folytattam azt, amit elkezdtem, csak most folyamatosan abba a pontba lökve. Nyögései egyre hangosabbak lettek, amelyeket jó volt hallani, de még mennyire...
– Jiminh... én szerintem mindjárt elfogok... – kezdte volna, de nem bírta befejezni, mivel el is élvezett, egyenesen közénk s a saját hasfalára. – ChimChiiiim...
Mit sem törődve ezzel, tovább mozogtam, amely már a grimaszaiból ítélve nem igazán esett neki jól, s már nekem se, mivel kezdett egyre szűkebbé. Ennek segítése képen még dolgoztam egy kicsikét férfiasságán, hátha hamarabb a végére érünk. Nem igazán akart ez végbe menni, így Jungkookot kiszabadítva a bilincs fogságából, pozíciót váltottunk; derekánál megragadva, húztam az ölembe, s úgy folytattam a mozgást. S meglehetősen sikerrel is jártunk, mert nekem is sikerült az, amit Jungkook-nak is.
Kihúzódva belőle, lihegve, kifáradva borultam vissza az ágyra fekvő helyzetbe, míg ő egyenesen a mellkasomra. Mindkettőnk légzése szapora volt, de talán legjobban Jungkookie szívének a verését is. Cuki, de még mennyire, hogy cuki...
– Ugye tudod, hogy ennek fordítva kellett volna történnie, mivel te vagy szülinapos – felelte, ahogy megtámaszkodott a könyökén, s nézett velem farkasszemet. – Na majd legközelebb...
– Hékás, amíg én a rangidős, neked addig ehhez nincs jogod – hőköltem vissza a kijelentése miatt. Nem gondolhatta komolyan, hogy majd én megengedem, hogy ő tegye meg ezt velem. Nem született vezető szerepre, bármennyire is annak akart tűnni eleinte.
– Ha adsz esélyt, megígérem, hogy olyanban lesz részed, amiben még soha. S garantálom, hogy úgy fogsz vinnyogni alattam, mint egy kismalac – húzta perverz mosolyra a száját.
– Húsz éves vagy még csak, neked nem szabadna, hogy ilyeneken járjon az agyad, ha már káromkodni mesterfokon tudsz – forgattam meg a szememet.
– Tudod Jimin, hogy szeretlek... Ahogy azt is, hogy csakis az enyém vagy!