– YooAra POV. –
A Jungkook által mesélt sztorik borzasztó unalmasak voltak, emiatt is történt az, hogy elbóbiskoltam. Komolyan, azt ígérte elmeséli azt, amit tud a rendőrségi ügyről. Mit lett belőle?! Unalmas, kitalált történet, csak, hogy egyedül oldjam meg az egészet. Említettem már, hogy néha napján a hócipőm is tele van vele?! Legszívesebben a képébe röhögnék, ha már itt van mellettem, vegye a fáradságot és segítsen. Ha pedig mégsem, akkor ellehet húzni a francba...
Másnap ismeretlen helyen találtam magam. Azonban nem kellett sokáig erőltetnem az agyamat, hogy rájöjjek az ismeretlen szoba... Nem is annyira ismeretlen. A szüleim hálószobájában ébredtem, a régi sulis egyenruhámnak felsőjében. Azért nem gondoltam még arra, hogy egy év után még rám jön. Álljunk csak meg egy percre! Emlékeztem volna arra, ha átöltözök, mivel olyan hülye még nem voltam, hogy ez kiessen a fejemből.
Félve fordítottam oldalra a fejemet, ahol még békésen aludt a tettek elkövetője, mindössze egy szál farmerban. A kis... Jobban tenné, ha most felkel és még mielőtt észbe kapnék, felvenné a nyúlcipőt és tovább állna. Jeon Jungkook, ha nem találsz megfelelő indokot miért csináltad ezt, neked lőttek.
Lassan a mellettem elhelyezkedő személy is ébredezni kezdett, így mint aki nem gondolt semmire, kezembe vettem a mobilomat és ráírtam KyungAh-ra. Ideje lenne összeszedni a sátorfáját és ideköltöznie, ahogy MiYoung-nak és MinJi-nek is. Mondjuk az utóbbi kettő erről még mit sem tud, mivel mióta visszajöttünk Szöulba, egy apró szót sem váltottam velük.
– Jó reggelt, YooAra! Tudtál aludni az éjjel? – fordult felém mosolyogva Jungkook.
– Ami azt illeti igen. Egyedül csak rád vagyok mérges, de elnézem neked, most az egyszer – viszonoztam mosolyát, miközben összeborzoltam az így is kócos haját.
– Bocs, nem akartalak az engedélyed nélkül levetkőztetni, csak gondoltam nem lenne kényelmes, ha farmerban aludnál – hajtotta le a fejét bűnbánóan.
– Ha olyan dolgok nem történtek az éjjel, el van nézve – feleltem nevetve. – Ha már itt tartunk segíthetnél kitakarítani. Mivel a barátnőim ide fognak költözni – pattantam ki az ágyból.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy mostantól férfimentes övezet lesz az egész ház? – nézett rám felvont szemöldökkel.
– Ezt egy szóval sem mondtam, csak a hozzád hasonló híres emberek kevésbé fogják itt tengetni a mindennapjait, mivel ez nem klubház – válaszoltam szarkasztikusan.
Valamit még nagyon hozzá akart fűzni, de azt már nem hallottam meg, mert tovább álltam. Szerencsémre hagytam itt néhány ruhát, így magamra kaptam egy fekete rövid nadrágot, mi tökéletes lesz addig, ameddig rendbe vágom az egész házat. És akkor már nem is ártana kihasználom az alkalmat, hogy enyém lehet a szülői hálószoba. Jó, való igaz, hogy minden hálószoba ugyan akkora, viszont itt jobban rálehetett látni az utcára.
Megfogva a porszívót, elkezdtem alaposan felszívni a koszt, amit a szeretett szüleim itt hagytak. Jungkook segítség helyett, azt a kifogást kereste, hogy elmegy alaposan bevásárolni, mivel a hűtő kongott az ürességtől. Meg akkor már reggelizni sem lesz majd rossz. Csak időközbe el ne tévedjen, mivel a helyi szupermarket legalább fél órára volt innen. Nem baj, ez idő alatt megpróbálok patikát csinálni, hogy sokkal otthonosabb legyen.
Egy órával később, kimerültem terültem el a nagy francia ágyon a szüleim hálószobájában. Fura lesz úgy a házban lézengeni napi szinten, hogy a családom már nem tartózkodik itthon. De ez remek esély arra, hogy elkezdjem tervezgetni a jövőmet, amiről még azt sem tudom, hogy mit tartogat. Mindenesetre nem fogom elhamarkodni a dolgokat, hagyom, hogy minden magától történjen és sodorjon az ár.
A hatalmas csend, ami eluralkodott körülöttem nem tarthatott sokáig, mivel a csengő ketté hasította azt. Nyöszörögve keltem fel a kellemes pozitúrából és vonszoltam le magam a lépcsőn. Szinte úgy vonszoltam magam után az elnyűtt lábaimat, annyira elvoltak zsibbadva. Isten bizony, úgy fogom elkergetni innen azt a bunkó férget, aki nem hagyott nyugodtan ábrándozni arról, hogy milyen oldala lehet még az életnek.
Az ajtóban egy nem várt személyt jelent meg, akit utoljára két hete láttam, aminek meglehetősen örültem. Hisz' mindenki ismeri Nam Daehyunt, aki szereti tönkre vágni a boldog, meghitt pillanatokat, a maga hülye, eszement poénjaival. Legszívesebben bevágtam volna előtte az ajtót, ezzel adva tudtára, hogy nem érdekel a mondanivalója. Sőt, azt sem tenne jót neki, ha Jungkook itt találná és agyonverné.
– YooAra, tudnánk beszélgetni egy picit? – törte meg a ránk nehezedő csendet.
– Hát, a mai nap nem alkalmas, de felőlem holnap délelőtt találkozhatunk – válaszoltam közvetlenül.
– Legyen, akkor holnap. További szép napot! – hajolt meg és tovább állt.
Döbbentem álltam az ajtóban, mivel furcsálltam, hogy még véletlenül sem akart odébb lökni és most azonnal megbeszélni a dolgokat. Talán megtanulta kontrollálni az érzéseit, hogy nem úgy történik minden, ahogy ő azt akarta?! Mekkora meglepetés is lenne ez tőle vagy talán csak az év poénja, amivel azt akarja elérni, hogy megbízzak benne. Annak a korszaknak vége van, amikor emberekben vakon megbíztam.
Megrázva a fejemet, újra visszatértem a valóságba, s becsuktam magam előtt az ajtót. Újra egymagam voltam a lakásban, aminek meglehetősen örültem. Sehol sincs egy idegesítő üzenet attól az -E-től és Jungkook is valahol erre kóricált. Lassan kezdhettem aggódni, mivel az eszement rajongók, biztosan megrohamozták, amiért engem fog okolni. De akkor elmondhattam neki, hogy nem én voltam azaz ostoba lélek, aki nem álcázta magát valahogyan.
– YooAra, megjöttem és hoztam magammal egy felmentő sereget néhány dobozzal – hallottam meg Jungkook hangját az ajtóból.
– Remélem KyungAh cuccai vannak bent abban a hatalmas furgonban. Meg azért bízom abban is, hogy az ruháim sem maradtak ott – válaszoltam, miközben felálltam a kanapéról.
– Mit képzeltél? Ha már Hara leadta a kulcsokat az ingatlanosnak, ott hagyjuk a te dolgaidat is – nézett rám Jin, amint odaértem a kis csapathoz. – Annyit viszont elárulhatnál, hogy ezeket melyik szobába tehetjük le...
– A lépcső melletti első szobába azonnal – mutattam az emeltre.
Mind a heten, mint egy csorda indultak meg az emeletre, hogy minél előbb letehessék a nehéz dobozokat. És szegényeknek ez még csak az első körük volt, úgy a tízből. Szívesen besegítettem volna nekik, de egyenlőre arra kellett koncentrálnom, hogy a lehető leggyorsabban milyen ételt tudok összedobni.
KyungAh-t szívesen befogatnám, hogy ne csak egy helyben ücsörögjön a kanapén, hanem segítsen a fiúknak, ha már voltak rendesek és segítettek idehozni a csomagjait. Azonban, mint mindig, meg sem kellett szólalnom, a nézésem alapján azonnal lepasszolta a dolgot, már a körmei miatt is.
Az idő dél fele járt, mi azt jelentette, hogy ideje lenne elindulnom HyunJae asszonyhoz, ahogy azt tegnap elhatároztam. Megbíztam annyira KyungAh-ban, hogy nem fogja a fiúknak megengedni, hogy bármihez hozzá nyúljanak és leégessék a házat. Felszaladtam az új hálószobámba és előkaptam a legelegánsabb ruhámat, mivel mégis csak egy kifinomult, karizmatikus nőhöz megyek vendégségbe, amiről nem is tud semmit.
Még mielőtt elindultam volna, minden a hét srácnak a lelkére kötöttem, hogy nincs ordibálás, randalírozás, illetve tilos bemenni a két lefoglalt hálószobába és ott kutakodni. Az összes létező alkoholt – amit Jungkook hozott –, kidobtam a szemétbe, mert PD-nim egész biztos engem vont volna kérdőre, miért itták le magukat a sárgaföldig.
Fél óra múlva megérkeztem Icheon-ba, ahonnan már csak tíz perc volt az út Lee asszony házáig. HyunJae és DongWoo két évvel ezelőtt azonnal beadták a válópert, amint kiderült, hogy Minyhuk gyakornok lett a Starship-nél. Ez is annak volt köszönhető, hogy az anyja támogatta a fiát a siker elérésében, viszont az apja ezt szigorúan ellenezte. Hiába akart Minhyuk az anyja mellett maradni, a bíróság úgy rendelte el, hogy a rideg, nem törődő, senkiházi apja legyen a gondviselője. A család múltjáról én csak ennyit tudtam, többet nem...
Tíz perc elteltével az ujjaimat tördelve álltam a 102-es lakás előtt. Nem tudtam mire számítsak, hisz' csak képekről ismertem az idős nőt. Hangját is csak úgy hallottam, hogy Minhyuk telefonon keresztül beszélgetett vele. A hangja alapján kedvesnek tűnt, de, hogy valóságban milyen lehet, fogalmam sem volt.
Gondolataimból a zárban motoszkáló kulcs szakított meg, s amikor kinyílt, egy negyvenes évek elején járó hölgy nyitott ajtót. Barna hajában kezdtek megjelenni az ősz hajszálak, amik arról tanúskodtak, hogy ő is megjárta a poklot. Hiába a családi vita, a Minhyuk-tól való elszakítás ezzel járt. Arcára egy kedves mosolyt ült ki és ezt követően odébb állt, hogy én is bemehessek.
– Kit tisztelhetek meg a kisasszonyban? – szólalt meg hirtelen.
– Annyeonghaseyo! Kang YooAra vagyok, a fiával Minhyukkal együtt egy gimnáziumba jártam – mutatkoztam be az idős asszonynak.
– Kang YooAra?! Hallottam rólad, te vagy Kang JunHo legidősebb lánya. Mi szél hozol Incheon-ba, ha szabad tudnom – mosolygott rám továbbra is.
Azt hittem, hogy amint megtudja a nevemet, ki is fog dobni a lakásból. Szerencsémre nem tett így, helyette inkább megkérdezte miért jöttem. Illene várnom vele egy kicsit és elbeszélgetni vele, s utána térni rá a tárgya. Viszont, ha már komolyan megkérdezte, nem kertelek, elmondom amit tudni akartam.
– Nos, egy régi barátomtól hallottam pár dolgot. Egy valamire viszont nem kaptam a választ. A Jeon és az Lee család között miért alakult ki az évekig tartó vita? – kérdeztem, amitől HyunJae asszony ledermedt.
Láttam rajta, hogy nem szerette, ha ezt a témát feszegetik nála. Rossz emlékei lehetnek róla, amiről nem szívesen nyilatkozott másoknak. Ha nem lenne ennyire életbe vágó, akkor még azt mondtam volna, várhat, de most, hogy ennyire a közepébe vagyok a dolgoknak, a végére akarok járni.
– Foglalj helyet. Kényes téma, de elmondom – sóhajtott egyet. – Miután JungHyun megszületett minden rendben volt, az egész Jungkook-tól kezdődött. DongWoo és HyunWoo akkortól kezdtek megváltozni; nem tartották a kapcsolatot, beszélni is alig beszéltek. Mostanra viszont Jungkook apja, HyunWoo sikeres vállalat vezető lett. Rengeteg bevétel jött, amivel több helyen is lehetett partnere. A bevételek felét DongWoo megakarta szerezni magának, amiből HyunWoo nem engedett. Minhyuk apja megfenyegette HyunWoo-t, hogyha nem adja oda a felét, tönkreteszi a vállalatot és alaptalan vádakkal börtönbe záratja – fejezte be könnyes szemekkel HyunJae.
Sokkolt állapotban meredtem a földre. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly lehet az egész dolog. Valami idióta családi vitára gondoltam, aminek nem kellett akkora felhajtás, mint azt mondták. Viszont most, hogy így a saját fülemmel hallottam, másképp gondoltam. És akkor a gyanúsítottat letudtam szűkíteni két emberre, hisz' olyan nyilvánvaló volt, hogy HyunWoo vagy DongWoo volt az elkövető.
Még egy ideig elbeszélgettem HyunJae asszonnyal, aztán visszaindultam Szöulba, mivel a napnak még koránt sem volt vége. Még egy csomó megoldatlan rejtély állt előttem, amire választ kellett kapnom. Innen egy helyre vezetett az utam; a Jeon vállalathoz, ami a város szívében helyezkedett el. Belépőkártya nélkül úgy elfognak küldeni, mint a huzat. Talán, ha azt mondom, hogy Kang JunHo lánya vagyok, beengednek. Ha pedig nem, kénytelen leszek erőszakkal utat törni magamnak. Még akkor is, ha ezzel az őrsre kerülök, ahova soha nem akartam.
Megérkezve a Jeon a vállalathoz, azonnal a bejárathoz siettem, hol egy csomó őr állta el az utamat. Számíthattam volna rá, hogy még ebédidőben is az ajtó előtt állnak. Hát, meg kell hagyni, hogy Jeon HyunWoo jól felszerelkezett. Sőt, másodpercek kérdése és talán már a rács mögött fogok szenvedni. De, ahogy mondani szokás; Próba teszi a mestert.
– Elnézést! Kang YooAra vagyok, Kang JunHo lánya. Apám azért küldött ide, mert egy fontos dolgot itt hagyott, aztán azt el kell vinnem neki. Ígérem, csak pár perc lesz az egész – néztem határozottan az őrökre.
– Nem szívesen engedünk be idegeneket, de ha igaz, amit mond... Akkor menjen – válaszolta az egyik nagydarab biztonsági őr.
Meghajolva előttük, gyors berohantam az épületbe, mielőtt észbe kaptam volna, hogy mekkora hibát vétettek. Szerencsémre többször is jártam már apám irodájába, így tudtam merre találom. Felrohantam a negyedik emeletre és onnan egyenesen a szobához. Addig baszakolódtam a zárral, amíg meg nem hallottam a rideg, parancsoló HyunWoo hangját, amint a fiáról, Jungkook-ról mesélt az alkalmazottainak. Bele kellett húznom, ha nem akartam, hogy megtudják miben settenkedek.
Bejutva az irodába, mint akit puskából lőttek ki, úgy iramodtam meg az asztal felé, ahol az iratokat szokták tárolni. Még jó, hogy úgy mentem el, hogy mindent a helyén hagyott. Mindent felforgattam, a fiókoktól elkezdve a polcokig. A lehető legtöbb mappát összegyűjtöttem, amit feltudtam használni. Legalábbis addig így vélekedtem a dolgokról, amíg rá nem akadtam egy kitömött mappára. Kinyitva rengeteg be nem fizetett számla, beidézés a rendőrsége és maga az indok volt benne. Elkezdtem olvasni a sorokat, amik elég megdöbbentőek voltak. Nem is tudtam arról, hogy apám titokban leírta a nap eseményeit, ami itt történt a vállalatnál. "Mióta HyunWoo megtudta ki a feleségem, egyre csak azt hajtogatja, hogyha nem fizetem ki az elmaradt számlákat, rendőségre viszi az ügyet. Tartozásaimat kifizetve még mindig fenyegette a családomat, leginkább YooAra-t. Ha nem történik meg a Jungkookkal való kényszerházasság, az utolsó szálig kiírtja a Kang famíliát. Ennek érdekében én továbbra is ellenálltam, mivel Ara-nak már meg volt a kérője, Nam Daehyun személyében. Azzal az indokkal jelentett fel a rendőrségen, hogy megakartam szerezni magamnak a vállalatot. Ez a per a mai napig folytatódik... melynek soha nem lesz vége. De esküszöm nem hagyom, hogy YooAra-nak köze legyen a Jeon család legfiatalabb tagjához!"
Hát apa, erről igazán beszélhettél volna, mert elkerülhettem volna, az elkerülhetetlent. Ami pedig a kényszerházasságot illeti, még fiatal vagyok ehhez. Módomban nem állt senkihez hozzámenni, majd én azt eldöntöm, hisz' még előttem állt egy teljes élet. Megfogtam a mappát és azonnal elindultam kifele, ahol még mindig a biztonságiak kerestek engem. A ravaszt meghúzva, csak úgy eltűntem a szemük elől, egész ki a zuhogó esőbe.
Sok volt ez a mai napra, mivel sikerült mindenre megkapnom a választ, így több megoldatlan rejtély nem maradt, egyet kivéve. Az illető, aki az egész dolog mögött lapul, még mindig nem fedte fel magát. Ki lehet az elkövető?! Lee DongWoo, Jeon HyunWoo vagy talán Kang JunHo, az apám...
– Daehyun, beszélhetnénk? Fontos lenne... – hívtam fel azt az embert, akit nem akartam, soha.
A Jungkook által mesélt sztorik borzasztó unalmasak voltak, emiatt is történt az, hogy elbóbiskoltam. Komolyan, azt ígérte elmeséli azt, amit tud a rendőrségi ügyről. Mit lett belőle?! Unalmas, kitalált történet, csak, hogy egyedül oldjam meg az egészet. Említettem már, hogy néha napján a hócipőm is tele van vele?! Legszívesebben a képébe röhögnék, ha már itt van mellettem, vegye a fáradságot és segítsen. Ha pedig mégsem, akkor ellehet húzni a francba...
Másnap ismeretlen helyen találtam magam. Azonban nem kellett sokáig erőltetnem az agyamat, hogy rájöjjek az ismeretlen szoba... Nem is annyira ismeretlen. A szüleim hálószobájában ébredtem, a régi sulis egyenruhámnak felsőjében. Azért nem gondoltam még arra, hogy egy év után még rám jön. Álljunk csak meg egy percre! Emlékeztem volna arra, ha átöltözök, mivel olyan hülye még nem voltam, hogy ez kiessen a fejemből.
Félve fordítottam oldalra a fejemet, ahol még békésen aludt a tettek elkövetője, mindössze egy szál farmerban. A kis... Jobban tenné, ha most felkel és még mielőtt észbe kapnék, felvenné a nyúlcipőt és tovább állna. Jeon Jungkook, ha nem találsz megfelelő indokot miért csináltad ezt, neked lőttek.
Lassan a mellettem elhelyezkedő személy is ébredezni kezdett, így mint aki nem gondolt semmire, kezembe vettem a mobilomat és ráírtam KyungAh-ra. Ideje lenne összeszedni a sátorfáját és ideköltöznie, ahogy MiYoung-nak és MinJi-nek is. Mondjuk az utóbbi kettő erről még mit sem tud, mivel mióta visszajöttünk Szöulba, egy apró szót sem váltottam velük.
– Jó reggelt, YooAra! Tudtál aludni az éjjel? – fordult felém mosolyogva Jungkook.
– Ami azt illeti igen. Egyedül csak rád vagyok mérges, de elnézem neked, most az egyszer – viszonoztam mosolyát, miközben összeborzoltam az így is kócos haját.
– Bocs, nem akartalak az engedélyed nélkül levetkőztetni, csak gondoltam nem lenne kényelmes, ha farmerban aludnál – hajtotta le a fejét bűnbánóan.
– Ha olyan dolgok nem történtek az éjjel, el van nézve – feleltem nevetve. – Ha már itt tartunk segíthetnél kitakarítani. Mivel a barátnőim ide fognak költözni – pattantam ki az ágyból.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy mostantól férfimentes övezet lesz az egész ház? – nézett rám felvont szemöldökkel.
– Ezt egy szóval sem mondtam, csak a hozzád hasonló híres emberek kevésbé fogják itt tengetni a mindennapjait, mivel ez nem klubház – válaszoltam szarkasztikusan.
Valamit még nagyon hozzá akart fűzni, de azt már nem hallottam meg, mert tovább álltam. Szerencsémre hagytam itt néhány ruhát, így magamra kaptam egy fekete rövid nadrágot, mi tökéletes lesz addig, ameddig rendbe vágom az egész házat. És akkor már nem is ártana kihasználom az alkalmat, hogy enyém lehet a szülői hálószoba. Jó, való igaz, hogy minden hálószoba ugyan akkora, viszont itt jobban rálehetett látni az utcára.
Megfogva a porszívót, elkezdtem alaposan felszívni a koszt, amit a szeretett szüleim itt hagytak. Jungkook segítség helyett, azt a kifogást kereste, hogy elmegy alaposan bevásárolni, mivel a hűtő kongott az ürességtől. Meg akkor már reggelizni sem lesz majd rossz. Csak időközbe el ne tévedjen, mivel a helyi szupermarket legalább fél órára volt innen. Nem baj, ez idő alatt megpróbálok patikát csinálni, hogy sokkal otthonosabb legyen.
Egy órával később, kimerültem terültem el a nagy francia ágyon a szüleim hálószobájában. Fura lesz úgy a házban lézengeni napi szinten, hogy a családom már nem tartózkodik itthon. De ez remek esély arra, hogy elkezdjem tervezgetni a jövőmet, amiről még azt sem tudom, hogy mit tartogat. Mindenesetre nem fogom elhamarkodni a dolgokat, hagyom, hogy minden magától történjen és sodorjon az ár.
A hatalmas csend, ami eluralkodott körülöttem nem tarthatott sokáig, mivel a csengő ketté hasította azt. Nyöszörögve keltem fel a kellemes pozitúrából és vonszoltam le magam a lépcsőn. Szinte úgy vonszoltam magam után az elnyűtt lábaimat, annyira elvoltak zsibbadva. Isten bizony, úgy fogom elkergetni innen azt a bunkó férget, aki nem hagyott nyugodtan ábrándozni arról, hogy milyen oldala lehet még az életnek.
Az ajtóban egy nem várt személyt jelent meg, akit utoljára két hete láttam, aminek meglehetősen örültem. Hisz' mindenki ismeri Nam Daehyunt, aki szereti tönkre vágni a boldog, meghitt pillanatokat, a maga hülye, eszement poénjaival. Legszívesebben bevágtam volna előtte az ajtót, ezzel adva tudtára, hogy nem érdekel a mondanivalója. Sőt, azt sem tenne jót neki, ha Jungkook itt találná és agyonverné.
– YooAra, tudnánk beszélgetni egy picit? – törte meg a ránk nehezedő csendet.
– Hát, a mai nap nem alkalmas, de felőlem holnap délelőtt találkozhatunk – válaszoltam közvetlenül.
– Legyen, akkor holnap. További szép napot! – hajolt meg és tovább állt.
Döbbentem álltam az ajtóban, mivel furcsálltam, hogy még véletlenül sem akart odébb lökni és most azonnal megbeszélni a dolgokat. Talán megtanulta kontrollálni az érzéseit, hogy nem úgy történik minden, ahogy ő azt akarta?! Mekkora meglepetés is lenne ez tőle vagy talán csak az év poénja, amivel azt akarja elérni, hogy megbízzak benne. Annak a korszaknak vége van, amikor emberekben vakon megbíztam.
Megrázva a fejemet, újra visszatértem a valóságba, s becsuktam magam előtt az ajtót. Újra egymagam voltam a lakásban, aminek meglehetősen örültem. Sehol sincs egy idegesítő üzenet attól az -E-től és Jungkook is valahol erre kóricált. Lassan kezdhettem aggódni, mivel az eszement rajongók, biztosan megrohamozták, amiért engem fog okolni. De akkor elmondhattam neki, hogy nem én voltam azaz ostoba lélek, aki nem álcázta magát valahogyan.
– YooAra, megjöttem és hoztam magammal egy felmentő sereget néhány dobozzal – hallottam meg Jungkook hangját az ajtóból.
– Remélem KyungAh cuccai vannak bent abban a hatalmas furgonban. Meg azért bízom abban is, hogy az ruháim sem maradtak ott – válaszoltam, miközben felálltam a kanapéról.
– Mit képzeltél? Ha már Hara leadta a kulcsokat az ingatlanosnak, ott hagyjuk a te dolgaidat is – nézett rám Jin, amint odaértem a kis csapathoz. – Annyit viszont elárulhatnál, hogy ezeket melyik szobába tehetjük le...
– A lépcső melletti első szobába azonnal – mutattam az emeltre.
Mind a heten, mint egy csorda indultak meg az emeletre, hogy minél előbb letehessék a nehéz dobozokat. És szegényeknek ez még csak az első körük volt, úgy a tízből. Szívesen besegítettem volna nekik, de egyenlőre arra kellett koncentrálnom, hogy a lehető leggyorsabban milyen ételt tudok összedobni.
KyungAh-t szívesen befogatnám, hogy ne csak egy helyben ücsörögjön a kanapén, hanem segítsen a fiúknak, ha már voltak rendesek és segítettek idehozni a csomagjait. Azonban, mint mindig, meg sem kellett szólalnom, a nézésem alapján azonnal lepasszolta a dolgot, már a körmei miatt is.
Az idő dél fele járt, mi azt jelentette, hogy ideje lenne elindulnom HyunJae asszonyhoz, ahogy azt tegnap elhatároztam. Megbíztam annyira KyungAh-ban, hogy nem fogja a fiúknak megengedni, hogy bármihez hozzá nyúljanak és leégessék a házat. Felszaladtam az új hálószobámba és előkaptam a legelegánsabb ruhámat, mivel mégis csak egy kifinomult, karizmatikus nőhöz megyek vendégségbe, amiről nem is tud semmit.
Még mielőtt elindultam volna, minden a hét srácnak a lelkére kötöttem, hogy nincs ordibálás, randalírozás, illetve tilos bemenni a két lefoglalt hálószobába és ott kutakodni. Az összes létező alkoholt – amit Jungkook hozott –, kidobtam a szemétbe, mert PD-nim egész biztos engem vont volna kérdőre, miért itták le magukat a sárgaföldig.
Fél óra múlva megérkeztem Icheon-ba, ahonnan már csak tíz perc volt az út Lee asszony házáig. HyunJae és DongWoo két évvel ezelőtt azonnal beadták a válópert, amint kiderült, hogy Minyhuk gyakornok lett a Starship-nél. Ez is annak volt köszönhető, hogy az anyja támogatta a fiát a siker elérésében, viszont az apja ezt szigorúan ellenezte. Hiába akart Minhyuk az anyja mellett maradni, a bíróság úgy rendelte el, hogy a rideg, nem törődő, senkiházi apja legyen a gondviselője. A család múltjáról én csak ennyit tudtam, többet nem...
Tíz perc elteltével az ujjaimat tördelve álltam a 102-es lakás előtt. Nem tudtam mire számítsak, hisz' csak képekről ismertem az idős nőt. Hangját is csak úgy hallottam, hogy Minhyuk telefonon keresztül beszélgetett vele. A hangja alapján kedvesnek tűnt, de, hogy valóságban milyen lehet, fogalmam sem volt.
Gondolataimból a zárban motoszkáló kulcs szakított meg, s amikor kinyílt, egy negyvenes évek elején járó hölgy nyitott ajtót. Barna hajában kezdtek megjelenni az ősz hajszálak, amik arról tanúskodtak, hogy ő is megjárta a poklot. Hiába a családi vita, a Minhyuk-tól való elszakítás ezzel járt. Arcára egy kedves mosolyt ült ki és ezt követően odébb állt, hogy én is bemehessek.
– Kit tisztelhetek meg a kisasszonyban? – szólalt meg hirtelen.
– Annyeonghaseyo! Kang YooAra vagyok, a fiával Minhyukkal együtt egy gimnáziumba jártam – mutatkoztam be az idős asszonynak.
– Kang YooAra?! Hallottam rólad, te vagy Kang JunHo legidősebb lánya. Mi szél hozol Incheon-ba, ha szabad tudnom – mosolygott rám továbbra is.
Azt hittem, hogy amint megtudja a nevemet, ki is fog dobni a lakásból. Szerencsémre nem tett így, helyette inkább megkérdezte miért jöttem. Illene várnom vele egy kicsit és elbeszélgetni vele, s utána térni rá a tárgya. Viszont, ha már komolyan megkérdezte, nem kertelek, elmondom amit tudni akartam.
– Nos, egy régi barátomtól hallottam pár dolgot. Egy valamire viszont nem kaptam a választ. A Jeon és az Lee család között miért alakult ki az évekig tartó vita? – kérdeztem, amitől HyunJae asszony ledermedt.
Láttam rajta, hogy nem szerette, ha ezt a témát feszegetik nála. Rossz emlékei lehetnek róla, amiről nem szívesen nyilatkozott másoknak. Ha nem lenne ennyire életbe vágó, akkor még azt mondtam volna, várhat, de most, hogy ennyire a közepébe vagyok a dolgoknak, a végére akarok járni.
– Foglalj helyet. Kényes téma, de elmondom – sóhajtott egyet. – Miután JungHyun megszületett minden rendben volt, az egész Jungkook-tól kezdődött. DongWoo és HyunWoo akkortól kezdtek megváltozni; nem tartották a kapcsolatot, beszélni is alig beszéltek. Mostanra viszont Jungkook apja, HyunWoo sikeres vállalat vezető lett. Rengeteg bevétel jött, amivel több helyen is lehetett partnere. A bevételek felét DongWoo megakarta szerezni magának, amiből HyunWoo nem engedett. Minhyuk apja megfenyegette HyunWoo-t, hogyha nem adja oda a felét, tönkreteszi a vállalatot és alaptalan vádakkal börtönbe záratja – fejezte be könnyes szemekkel HyunJae.
Sokkolt állapotban meredtem a földre. Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly lehet az egész dolog. Valami idióta családi vitára gondoltam, aminek nem kellett akkora felhajtás, mint azt mondták. Viszont most, hogy így a saját fülemmel hallottam, másképp gondoltam. És akkor a gyanúsítottat letudtam szűkíteni két emberre, hisz' olyan nyilvánvaló volt, hogy HyunWoo vagy DongWoo volt az elkövető.
Még egy ideig elbeszélgettem HyunJae asszonnyal, aztán visszaindultam Szöulba, mivel a napnak még koránt sem volt vége. Még egy csomó megoldatlan rejtély állt előttem, amire választ kellett kapnom. Innen egy helyre vezetett az utam; a Jeon vállalathoz, ami a város szívében helyezkedett el. Belépőkártya nélkül úgy elfognak küldeni, mint a huzat. Talán, ha azt mondom, hogy Kang JunHo lánya vagyok, beengednek. Ha pedig nem, kénytelen leszek erőszakkal utat törni magamnak. Még akkor is, ha ezzel az őrsre kerülök, ahova soha nem akartam.
Megérkezve a Jeon a vállalathoz, azonnal a bejárathoz siettem, hol egy csomó őr állta el az utamat. Számíthattam volna rá, hogy még ebédidőben is az ajtó előtt állnak. Hát, meg kell hagyni, hogy Jeon HyunWoo jól felszerelkezett. Sőt, másodpercek kérdése és talán már a rács mögött fogok szenvedni. De, ahogy mondani szokás; Próba teszi a mestert.
– Elnézést! Kang YooAra vagyok, Kang JunHo lánya. Apám azért küldött ide, mert egy fontos dolgot itt hagyott, aztán azt el kell vinnem neki. Ígérem, csak pár perc lesz az egész – néztem határozottan az őrökre.
– Nem szívesen engedünk be idegeneket, de ha igaz, amit mond... Akkor menjen – válaszolta az egyik nagydarab biztonsági őr.
Meghajolva előttük, gyors berohantam az épületbe, mielőtt észbe kaptam volna, hogy mekkora hibát vétettek. Szerencsémre többször is jártam már apám irodájába, így tudtam merre találom. Felrohantam a negyedik emeletre és onnan egyenesen a szobához. Addig baszakolódtam a zárral, amíg meg nem hallottam a rideg, parancsoló HyunWoo hangját, amint a fiáról, Jungkook-ról mesélt az alkalmazottainak. Bele kellett húznom, ha nem akartam, hogy megtudják miben settenkedek.
Bejutva az irodába, mint akit puskából lőttek ki, úgy iramodtam meg az asztal felé, ahol az iratokat szokták tárolni. Még jó, hogy úgy mentem el, hogy mindent a helyén hagyott. Mindent felforgattam, a fiókoktól elkezdve a polcokig. A lehető legtöbb mappát összegyűjtöttem, amit feltudtam használni. Legalábbis addig így vélekedtem a dolgokról, amíg rá nem akadtam egy kitömött mappára. Kinyitva rengeteg be nem fizetett számla, beidézés a rendőrsége és maga az indok volt benne. Elkezdtem olvasni a sorokat, amik elég megdöbbentőek voltak. Nem is tudtam arról, hogy apám titokban leírta a nap eseményeit, ami itt történt a vállalatnál. "Mióta HyunWoo megtudta ki a feleségem, egyre csak azt hajtogatja, hogyha nem fizetem ki az elmaradt számlákat, rendőségre viszi az ügyet. Tartozásaimat kifizetve még mindig fenyegette a családomat, leginkább YooAra-t. Ha nem történik meg a Jungkookkal való kényszerházasság, az utolsó szálig kiírtja a Kang famíliát. Ennek érdekében én továbbra is ellenálltam, mivel Ara-nak már meg volt a kérője, Nam Daehyun személyében. Azzal az indokkal jelentett fel a rendőrségen, hogy megakartam szerezni magamnak a vállalatot. Ez a per a mai napig folytatódik... melynek soha nem lesz vége. De esküszöm nem hagyom, hogy YooAra-nak köze legyen a Jeon család legfiatalabb tagjához!"
Hát apa, erről igazán beszélhettél volna, mert elkerülhettem volna, az elkerülhetetlent. Ami pedig a kényszerházasságot illeti, még fiatal vagyok ehhez. Módomban nem állt senkihez hozzámenni, majd én azt eldöntöm, hisz' még előttem állt egy teljes élet. Megfogtam a mappát és azonnal elindultam kifele, ahol még mindig a biztonságiak kerestek engem. A ravaszt meghúzva, csak úgy eltűntem a szemük elől, egész ki a zuhogó esőbe.
Sok volt ez a mai napra, mivel sikerült mindenre megkapnom a választ, így több megoldatlan rejtély nem maradt, egyet kivéve. Az illető, aki az egész dolog mögött lapul, még mindig nem fedte fel magát. Ki lehet az elkövető?! Lee DongWoo, Jeon HyunWoo vagy talán Kang JunHo, az apám...
– Daehyun, beszélhetnénk? Fontos lenne... – hívtam fel azt az embert, akit nem akartam, soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése